Visszaérkeztünk Pécsről, kellemes pihenős volt, és még az előadásomat sem kellett megtartani, mert nem volt kinek. Senki sem jött el. Tanulságos.
Jó volt a családdal lenni, sokat fényképeztem és videóztam, ez az, amit most a legszívesebben csinálok. Elvágva az internettől (egész jól viseltem a hiányát), közel a természethez, jó fajta könyveket olvasgatva, stb. Vettem egy k.drága, de szuper állványt, mondván majd felveszem az előadást, és hát elfelejtettem állványt hozni magammal. Nem baj, úgyis kell még állvány, ezzel most boldog vagyok. Itthon felejtettem továbbá magát a viedotelefont (!), csak út közben jutott az eszembe. Úgy hogy végül én sem bántam, hogy nem lesz most előadás.
Igazából egy jó notebook is kellene, meg projector. A hely egyébként remek volt, hangulatos, és kérésemre kaptam flipchartot is. A teremben a falból jön az internet, csak be kell dugni a videotelefont és hajrá!
Szóval a pécsi előadás most halasztva, de majd nekirugaszkodom még egyszer, talán egy kis hálózatszervezés kellene hozzá. :)
Meg nem tetszik már ez "A szabadság illata", a fő tanulság, hogy erre most a kutya sem vevő, ez a nagy kutya realitás. De akkor mi a frász kell a népeknek?
Netán maga a videotelefon. Egyszerűen szervezzek egy videotelefon bemutatót?
