A régi görögök, amikor elmentek tanácsot kémi a delphoi jósdába, egy titokzatos tanácsot olvashattak a szentély ajtaja fölött, amely így szólt: "Ismerd meg önmagad."

Ez a tanács ugyanilyen aktuális a mai "beavatot­tak" esetében is, akik a hálózatos piacszervezés "rí­tusaiba" kérnek bebocsátást. A harmadik hullám eljövetelével nem kell többé szuper termékforgal­mazónak vagy szónoknak lennünk. Viszont ki kell fejlesztenünk magunkban a harmadik hullámos magatartást. Szálljunk tehát magunkba! A követke­ző oldalakon térképet adok a kutatáshoz, felsoro­lom azokat a jellemvonásokat, amelyek szüksége­sek, ha sikert akarunk aratni a harmadik hullám­ban.

Ne essünk kétségbe, ha még nincsenek meg ben­nünk ezek a tulajdonságok. Tudatos erőfeszítéssel valamennyi megszerezhető.

1. jellemvonás:

Pozitív szemlélet

Aki sikert akar aratni az MLM-ben, legyen pozitív gondolkodó. Kitartóan pozitív szemlélet nélkül nem lehet sem eladni, sem szervezni. Az üzlet elsorvad és meghal az első ellenséges megnyilvánulástól. John Woodenhez, a legendás UCLA kosárlabda­edzőhöz hasonlóan a veterán hálózatszervezők is tudják, hogy nem a problémák kerüléséből lesz a si­ker, hanem abból, ha bátran megbirkózunk velük.

- A dolgok azoknál az embereknél fordulnak jobbra - mondja Wooden -, akik mindent megtesz­nek, hogy a dolgok jobbra forduljanak.

Richard Brooke tipikus negatív gondolkodó volt. Szülei, akik Kaliforniában gazdálkodtak egy ran­chon, hiába voltak befolyásos, diplomás emberek, Brooke-ot negatív világlátása korai balsikerekre ítélte.

- Szüleim elváltak, amikor tizenhét éves voltam ­meséli. - Utáltam az iskolát. Nem tanultam, több­ször megbuktam. Alig sikerült leérettségiznem ket­tesre, így meg se próbáltam a főiskolát.

Egy darabig foglalkozott a gondolattal, hogy mi­lyen jó lenne erdőőrnek lenni, ám egy, erdész felvilá­gosította, hogy ahhoz diploma kell. És évente csak háromszáz személyt vesznek föl háromezer jelent­kező diplomásból, figyelmeztette.

- Egy töredék másodperccel azután, hogy ezt hallottam, máris eldöntöttem, hogy én nem lehetek a háromszáz között - emlékezik Brooke.

Igaza volt. Nem is lehetett közöttük, mert azt hit­te, hogy nem lehet.

- Akár azt gondolod, hogy teheted, akár azt, hogy nem, mindenképpen igazad van - mondta Henry Ford.

Miután Brooke négy éven át csirkét belezett futó­szalag mellett három dollár órabérért, elhatározta, hogy megpróbálkozik a hálózatos piacszervezéssel. Belépett egy társasághoz, amely a gépjárművek tel­jesítményét növelő adalékanyagot forgalmazott. Brooke keményen dolgozott, de három év múlva még mindig nem egészen évi négyezer dollárt keresett.

Mi volt a baj?

Mint Brooke később megtudta, a menő hálózati termékforgalmazónak két fontos tulajdonsága van:

Az első a kívánság. Brooke-nál ez nem volt problé­ma. Ez a vonás bőségesen megvolt benne. Kizárólag az a kívánság éltette, hogy javítson helyzetén. Neki a második jellemvonással volt baja. Teljességgel hi­ányzott belőle. És ez fékezte le.

Mi ez a második vonás?

- A siker gondolati folyamat - mondja Richard Brooke, aki ma a spokane-i Oxyfresh elnök-vezér­igazgatója. - Akarnod kell, hogy megtanulj úgy gon­dolkozni, mint egy sikeres ember.

Kezdetben persze sokakból hiányzik ez a gondol­kodási készség. De Brooke-nak még súlyosabb gondja volt. Nem is akarta elsajátítani ezt a gondol­kodást. Ez pedig leküzdhetetlen akadályt jelent mindenkinek.

Amikor először találkozott a motiváció tudomá­nyával, fellázadt. Oktatója arra biztatta az adalék­anyagot forgalmazó cég tréningjein, hogy írja le céljait, és tanulmányozzon motivációs szakkönyveket, pl. Napolean Hill Think and Grow Rich (Gondol­kozz és gazdagodj) című művét.

- Ha elolvassa azt a könyvet - ígérte az oktató -, és olvas még más hasonló irodalmat is, valamint meghallgatja sikeres emberek felvételeit, elkezd úgy gondolkozni, mint ők. És amint elkezd így gondol­kozni, és el is hiszi, amit gondol, ugyanolyan sikeres lesz, mint ők.

Szamárság, vélte Brooke.

Ő "tudta", hogy a sikernek semmi köze a gondolkodás folyamatához. A siker az egyetemi csillagos ötösök és a befolyásos ismerősök neveivel teleírt no­tesz következménye. Ezt mindenki tudja.

De azért elolvasta a könyvet. Először ki nem áll­hatta. Ennyi erővel kínaiul is írhatták volna. Brooke több mint egy évig kínlódott, amíg átrágta magát a vékony köteten, amelyet a legtöbb ember néhány nap alatt kiolvas.

- Nehéz volt elolvasnom - mondja -, mert gon­dolatai olyan szöges ellentétben álltak azzal, amit hittem. Elutasítottam őket. Szövege úgy pergett le rólam, mint a víz a kacsa hátáról.

Ha tudta volna, mit utasít el!

A század elején Andrew Carnegie, a legendás acélmágnás elmesélte az akkor még kezdő fiatal új­ságíró Napolean Hill-nek, hogy mit tekint sikere tit­kának. A következő húsz évben Hill több mint öt­száz gazdag és sikeres embert interjúvolt meg, köz­tük Theodore Rooseveltet és Thomas Edisont, hogy megtudja a titkukat. Eposzi felmérését klasszikus műveiben - The Law of Success [A siker titka a PLB-ban] (1928) és Gondolkozz és gazdagodj (1937) - tette közé. Hill fölfedezte, hogy minden nagy siker egyetlen egyszerű elven épül fel, amely egymagában elég hatalmas, hogy milliárdossá tehes­sen egy szegény embert. De Brooke, a csirkebelező, nem akarta hallani. Úgy vélte, ő okosabb.

Brooke talán egész életét úgy éli le, hogy elutasít­ja ezt a létfontosságú információt, de, mint ez oly gyakran megtörténik, megmentette egy magánéleti válság. Kevés dolog serkent erősebben a cselekvés­re, mint ha az ember a sarokba van szorítva. A leg­nagyobb kétségbeesés vezetett el a meneküléshez.

Hálózatos termékforgalmazói munkája első évé­ben Brooke erős érzelmi szálakkal kötődött egy Kurt Robb nevű emberhez. Robb volt Brooke MLM-társaságánál a vezető termékforgalmazó ok­tató. Brooke bálványozta. Csüngött Robb minden szaván, benne keresett inspirációt. Ha Brooke le­tört, Robb mindig felsegítette.

     - Ő volt az én reményem és biztonsági kötelem - ­mondja Brooke.

     Aztán egy nap Robb meghalt. A hawaii parton egy hullám odacsapta a sziklához. Beütötte a fejét, és megfulladt. Brooke összeroppant.

     - Akkor jöttem rá, hogy választhatok - folytat­ja történetét. - Vagy kilépek, mert elveszítettem a példaképemet. Vagy azzal adózok emlékének, hogy alkalmazom a gyakorlatban, amire tanított.

Addig Brooke örök diáknak tekintette magát. Mindig Robb technikáját alkalmazta, mert úgy gon­dolta, még sokat kell tanulnia. De most a tanító el­ment. Nem volt több mentség a várakozásra. Elha­tározásra jutott. "Ha úgy kell lennie, akkor most én jövök. "

Brooke most már teljesen egyedül volt. Félve és kétségbeesetten nekilátott, hogy megtegye azt, amit Robb évekkel ezelőtt javasolt, és összeírta a céljait. Minden nap elolvasott egy fejezetet Napolean Hill-ből, vagy egy másik motivációs könyvből, illetve magnófelvételeket hallgatott. Elolvasta James Allen As a Man Thinketh (Ahogy az ember gondol­kozik), Maxwell Maltz Psycho-Cybemetics (Pszicho­kibernetika ), Og Mandino The Greatest Secret in the World (A legnagyobb titok) című könyvét, és még sok minden mást. Egész nap pozitív mondatokat hajtogatott, beprogramozta tudatalattiját a siker vá­rására. Éjszaka behunyta a szemét és elképzelte, hogy terméket forgalmaz, kitűnő termékforgalma­zókat von be a csoportjába, és rengeteg ropogós pénzt keres.

Időnként elmebetegnek érezte magát. Ez csakugyan ő lenne? Az örök szkeptikus? A cinikus? Ő viselkedik így, mint azok a dilis "pozitív gondolko­dók", akiket évek óta gúnyolt?

Igen, ő volt az. És életének új rendje hamarosan gyümölcsöt termett. Sok gyümölcsöt. Ő így foglalta össze új filozófiáját:

"A világnak az a szokása, hogy annak az embernek ad helyet, akinek tettei és szavai azt mutatják, hogy tudja, hová tart." (Napolean Hill)

Brooke megtanulta a siker titkát, azt az egyetlen, egyszerű elvet, amelyről Napolean Hill több mint ötven éve írt. Ez a cél kitűzésének hatalma.

- A cél kitűzését a legtöbb ember összetéveszti a kívánsággal - mondja Brooke, aki ma szemináriu­mokat tart pozitív gondolkodásból, és olyan könyveket ír, mint a Mach II with Your Hair on Fire: The Art of Self-Motivation (Mach-II - szélsebesen: az önmo­tiváció művészete).

- Az emberek azt hiszik, hogy ha leírod mindazt, amit kívánsz, az már célkitűzés. Nem az.

Brooke szerint tudatosan vagy öntudatlanul min­denki kitűzi a célt és megvalósítja. De igazi céljaink nem szükségszerűen azonosak azokkal a dolgokkal, amiket akarunk. Ezek azok a dolgok, amikre várunk.

Amikor első csoportját szervezte, Brooke gazdag és sikeres akart lenni, de azt várta, hogy csődöt mond. Ez volt tudatalatti célja, és nagy rémületére újra és újra el is érte.

- Amikor megpróbáltam bevonni valakit - mond­ja -, valami ilyesmit dadogtam: "Jaj, hát nem is tu­dom, fogja-e érdekelni, de talán szívesen hallana er­ről a részmunkaidős lehetőségről."

A szíve mélyén nem hitte, hogy épeszű ember be­lépne az ő csoportjába. Meg is látszott. Brooke rit­kán és kevés embert tudott meggyőzni. Emberei többnyire nem jeleskedtek, és rövid idő után elma­radtak. Brooke, akárhogy próbálkozott, nem tudta kifogni a "Nagy Halat", azt a szuper termékforgal­mazót, aki egy nap alatt gazdaggá teszi sikeres felsővonalát.

De ahogy Brooke kezdte szabályozni mindennapi gondolkozását, ahogy tudatosan kiverte a fejéből negatív gondolatait, valami történt. Elkezdte várni a sikert.

Ekkor találkozott Jerry Schaubbal.

- Én csak csináltam tovább a forgalmazást, úgy, ahogy szoktam - emlékezik Brooke. - Ő ránézett az üzletre, és azt mondta: "Én ezt meg tudom csinálni. Csak mutassa meg, hogy kell."

Schaub egy tigris volt. A következő évben sok száz embert szponzorált Brooke csoportjába. Brooke csak abban az egy évben százezer dollár ju­talékot keresett Schaub forgalmazásain.

     Talán ne is mondjuk, hogy Brooke önbizalma ug­rásszerűen megnőtt:

     - Nekivágtam, és egy év múlva magam találtam három-négy Jerry Schaubot.

Brooke-ból a hálózatépítés mestere lett. Nem használt új technikát. Ugyanazt forgalmazta, amit négy éve. Egyetlen dolog változott: maga Brooke.

- Azelőtt túl sok kételyt árasztottam magamból­ vallja be. - Az emberek megérezték, hogy valami. baj van, és leráztak magukról. De most energiám fölért a szavakkal, amelyeket mondtam. Az emberek sokkal jobban figyelnek arra, aki vagy, mint ar­ra, amit mondasz.

Brooke még nem volt harmincéves, amikor meg­kereste az első millióját. Vásárolt egy kétszázezer dolláros, tóra néző házat Orlandóban és egy negy­venezer dolláros Porschét. Ma, harmincnyolc éve­sen elnöke és többségi részvényese a spokane-i Oxy­fresh USA Inc.-nek, egy tizenkétmillió dollár alap­tőkéjű, hálózatos piacszervezésű társaságnak, amely fogkrémet és egyéb testápoló szereket forgalmaz.

- A sikernek nincsenek titkai - fejezi be Brooke. ­Az ötleteket évszázadokkal ezelőtt kitalálták. Csak használni kell őket.

Hogy mindennek mi a tanulsága? Nem kell ok­vetlenül pozitív magatartással születni. Mint Richard Brooke feltűnő átváltozása bizonyítja, a pozitív gondolkodás tisztán szerzett tulajdonság.

2. jellemvonás:

Taníthatóság

A harmadik hullám hálózatos termékforgalmazójá­nak második jellemvonása a "taníthatóság".

Sok újonc elköveti azt a hibát, hogy kilép, mielőtt elsajátította volna az alapokat. Nem értik meg, hogy a hálózatos piacszervezés is szakma, amit ugyanúgy meg kell tanulni, mint a többit. A régi tapasztalatok a hálózatos piacszervezésben jóformán használha­tatlanok. Akármennyire sikeresek voltunk előzőfoglalkozásunkban, hallgassunk szponzorunk taná­csára, és addig ne lépjünk ki a programról, amíg el nem sajátítottuk az alapokat. Ahogy Mark Yarnell, a Nu Skin termékforgalmazója mondja:

- Minden nagy hálózatos termékforgalmazó va­cak termékforgalmazóként kezdte. A legtöbb bajom azokkal az emberekkel volt, akik korábban sikeres pá­lyát futottak be. Ahelyett, hogy hallgattak volna felsővonaluk tanácsára, azt hitték, tudnak mindent.

Yarnell szponzorálta egy elektromos alkatrész­üzem igazgatóját, aki ragyogó feltaláló és vállalkozóvolt, a befolyásos üzleti barátok valóságos aranybá­nyájával rendelkezett, ám semmit sem tudott a háló­zatos piacszervezésről.

- Legelőször azt mondtam neki, hogy ne kezdje rögtön pályáztatni legbefolyásosabb barátait és üz­lettársait - emlékszik vissza Yarnell. - Kértem, hogy várjon, amíg betanítják, és amíg én is beszállhatok az első háromoldalú tárgyalásokba.

A háromoldalú tárgyalás egyik sarokköve a har­madik hullámos hálózatos piacszervezésnek. Meg­könnyíti az újoncok életét. Csak annyit kell tenni, hogy összehozzuk a pályázóinkat a szponzorunkkal. A szponzor - ebben az esetben Yarnell- végzi a for­galmazást. Mi csak ülünk és figyelünk.

Ám ez az ember figyelmen kívül hagyta Yarnell utasításait. Ehelyett rögtön belevágott a közepébe. Elment a tíz legsikeresebb barátjához és üzletfelé­hez, és megpróbálta saját erőből szponzorálni őket. De olyan keveset tudott az üzletről, hogy nem tu­dott mit válaszolni logikus ellenvetéseikre.

- Amikor a barátai közölték vele, hogy hülye, hitt nekik, és úgy döntött, hogy rossz üzletbe vágott bele - mondja Yarnell. - Harminc napig se bírta.

A harmadik hullámos hálózatos piacszervezés technikailag sokkal könnyebb a régimódi forgalma­zásnál, de erősebb jellemet követel. Ha nem követ­jük kellő szerénységgel szponzorunk tanácsait, nincs az a csúcstechnikai forgalmazó szolgáltatás vagy rafinált menedzsmentrendszer, ami meghoz­hatná a sikert. Támaszkodjunk a rendszerre, és bíz­zunk szponzorunk tanácsában.

3. jellemvonás:

Bőkezűség

- Hiszem, hogy mindent megszerezhetünk, amit akarunk, ha elegendő embert segítünk hozzá ahhoz, hogy megszerezzék, amit akarnak - mondja Zig Ziglar.

A bölcsek évezredekig azt tanították, hogy a siker legbiztosabb útja az Aratás Törvénye. A gazda töb­bet arat, mint amennyit vet, mind a mezőgazdaság­ban, mind a hálózatos piacszervezésben. Úgy le­szünk gazdagok, ha nem takarékoskodunk időnk­kel, pénzünkkel és együttérzésünkkel. Ha növekedőcsoportunk késő éjszaka tart igényt segítségünkre és figyelmünkre, csak a nagyvonalúság és a jó szív fog visszatartani bennünket, hogy dühösen le ne csap­juk a telefont.

Armstrong Williams a saját zsebéből vásárolt ter­mékeket a csoportja nevében, hogy emberei maga­sabb jutalékra tarthassanak igényt.

- Mindig vigyáztam, hogy tudják: nincsenek egyedül - mondja Williams. - Biztosítottam nekik egy támogató rendszert. Megadtam a saját telefon­számomat. Megadtam a munkahelyi telefonszámomat. Megmondtam nekik, hogy éjjel-nappal bármi­kor hívhatnak. Megmondtam, hogy szervezzenek megbeszéléseket, én eljövök és megtartom a bemu­tatót. Mert nem akarom, hogy egyedül érezzék ma­gukat.

Az Aratás Törvényének megfelelően Williams sokkal többet kapott vissza a csoportjától, mint amennyit adott.

Az első félévben - saját bevallása szerint - nem­csak hetvenezer dollárt keresett, de életre szóló há­lózatot épített ki odaadó barátokból és üzlettársak­ból.

4.     jellemvonás:

Rinocéroszbőr

Ahogy a harmadik hullám elborítja az országot, rendkívüli módon megjavul a hálózatos piacszerve­zésről alkotott kép. Ennek ellenére a hálózatos pia­ci termékforgalmazóknak még mindig fel kell ké­szülniük a család és a barátok gáncsoskodására. So­kan fognak még csúfolni bennünket, amikor beje­lentjük, hogy csatlakoztunk egy hálózatos piacszer­vezési társasághoz. Készüljünk fel a legrosszabbra.

Növesszünk olyan vastag bőrt, mint amilyen a rino­céroszé. És sose feledjük, a bírálat a legfontosabb jele annak, hogy egyéniségek vagyunk.

- Egy biztos módja van a kritika elkerülésének ­mondta Napolean Hill. - Legyünk senkik, és ne csi­náljunk semmit. Menjünk el utcaseprőnek, és ne le­gyenek vágyaink. Meglesz az eredménye.

Amikor Tom Pinnock elhatározta, hogy abba­ hagyja az írást, és MLM-üzlete kiépítésére összpon­tosít, kollégái elképedtek.

     - Sose hittem volna, hogy ilyen szélhámos vagy, Tom! - csóválta a fejét az egyik szerkesztő a napi­ lapnál, ahol Pinnock riporterként dolgozott.

_ Apám felháborodott és elkeseredett - emléke­zik Pinnock. - Meg volt győződve róla, hogy szpon­zorom teletömi termékekkel a garázsomat, aztán amilyen gyorsan bír, sarkában a rendőrséggel, átszökik a georgiai államhatáron. Nagyjából ugyanígy gondolkozott az egész család, az apósom és az anyó­som, a bátyáim és a nővéreim. Egyikük sem hitte el, hogy ez a dolog valóságos.

De Pinnock tudta, hogy nincs igazuk. Riporter­ként heti hatvan órát dolgozott, és évente alig har­mincezer dollárt keresett. Örökké sztorik után kuta­tott, és kapkodott, hogy betarthassa a határidőket.

Elidegenedett a saját gyerekeitől, akik aludtak reg­gel, amikor elment, és aludtak éjszaka, amikor ha­zajött.

- Ez felőrölt - folytatja Pinnock. - Magam akar­tam a magam főnöke lenni. Nem akartam mások­nak engedelmeskedni. Nem akartam, hogy mások írják elő, mit viseljek munkában, mikor ebédelhe­tek, mikor mehetek szabadságra.

Pinnock végül fejest ugrott. Belépett termékfor­galmazónak a Relivhez, a chesterfieldi új MLM­ céghez, amely tápszereket forgalmazott.

Merészsége látványosan megtérült. Apja és kollé­gái célozgatásainak ellenére az üzlet nemcsak töké­letesen törvényesnek, de rendkívül jövedelmezőnek bizonyult. .

Pinnock saját bevallása szerint százezer dollárt keresett az első évben, ami még egy veterán hálóza­tos termékforgalmazónál is szokatlanul magas telje­sítmény.

Gúnyolódó rokonai elnémultak, amikor látták, hogy leteszi az előleget egy háromszáz négyzetmé­teres lakásért és egy Mercedes sportkocsiért. Hitet­lenkedve vakarták a fejüket, amikor Pinnock és csa­ládja olyan egzotikus helyeken töltötték a munkava­kációkat, mint pl. Mexikó és Új-Zéland, ahol Pin­nock nemzetközi hálózatot épített ki. Hétközben, amikor más apák dolgoznak, Pinnock a gyerekeit vitte az állatkertbe.

- Amikor ezt látták - emlékezik Pinnock -, azt kezdték mondogatni: "Tom talán okosabb, mint gondoltuk."

Mára Pinnock legtöbb közeli rokona belépett a hálózatba, köztük Pinnock apja is, aki havonta két­ezer dollár, a Relivből származó jutalékkal egészíti ki a nyugdíját. Húszezer fős csoportjával Pinnock minden évben megkeres kb. hétszázezer dollárt.

- Nagyon fájt a kritizálás - folytatja Pinnock. ­Ha az emberek nem hisznek bennünk, kétségeink támadnak magunkkal szemben. Én nem beszéltem környezetemnek az üzletről. Neki kellett látnom és a gyakorlatban kellett bizonyítanom, hogy igazam van.

5. jellemvonás:

Lelkesedés

Az MLM-üzletben csak azok aratnak sikert, akik lángolnak a lelkesedéstől.

Ezt nem lehet színlelni. Őszintén büszkének kell lennünk a munkánkra. Ha nem hoz lázba a hálóza­tos termékforgalmazás lehetősége, hogyan fogunk lelkesíteni másokat?

- Odáig jutottam, hogy rögtön meg tudom mon­dani, ki válik be ebben az üzletben - mondja Mark Yarnell. - Csak azt nézem, mennyire lelkesek. Ha valaki visszahív egy nappal később, hogy látta a programot, és azt mondja: "Mark, egész éjszaka ezen töprengtem, nem is aludtam, annyira izgatott vagyok", akkor garantáltan sikergyanús embert ta­láltam.

Nem kell túlpörgetnünk magunkat, hogy áradjon belőlünk a lelkesedés, elég, ha hiszünk a termé­künkben.

A lelkesedés abból a mély meggyőződésből fa­kad, hogy az embereknek szükségük van a termék­re, amelyet forgalmazunk.

Ugyanez a lelkesedés elenyészik, ha valahol mé­lyen tudjuk, hogy amit forgalmazunk, az értéktelen vagy túl drága.

Olyan hálózatos termékforgalmazó céget válas­szunk, ahol jók a termékek, jók az árak, és az ener­gia magától kialakul.

6. jellemvonás:

Hajtás

Ha gyorsan akarunk meggazdagodni, próbáljunk beruházni nyersanyagokba. Akkor nekünk nem a megfelelő hely a hálózatos piacszervezés. A vezető hálózatos termékforgalmazók többsége hosszú, fá­radságos gürcöléssel és álmatlan éjszakák árán ju­tott el oda, ahol most áll.

Pat Newlinnek sose voltak gondjai. Férje, egy dúsgazdag ügyvéd, olyan életet biztosított neki, mint egy királynőnek. Hatszáz négyzetméteres kas­télyban éltek, négyhektáros birtokon, volt saját te­niszpályájuk, istállójuk, személyzetük, két Mercede­sük és két magánrepülőgépük.

Azután minden véget ért. Newlin férje, hibás üz­leti döntések miatt elveszítette a vagyonát. Házuk leégett. Házasságuk tönkrement. Newlin hirtelen ott állt egymagában, négy éhes gyerekkel.

- Saját pénzem nem volt - emlékezik. - Tanítónő voltam, de tizenhat éve nem dolgoztam. Úgyhogy egyáltalán nem volt gyakorlati tapasztalatom. Szó szerint azt se tudtam, hogy kell egyenleget számítani.

Newlin elhatározta, hogy megpróbálkozik a háló­zatos piacszervezéssel. Elszerződött a Relivhez. Et­tő1 kezdve napi huszonnégy órát dolgozott. Külön­böző okokból alkalmasabbnak találta Kaliforniában kiépíteni a hálózatát, mint austini otthonában. Hó­napokig ingázott Texasból Kaliforniába, ahol cso­portja gyorsan növekedett. Felváltva élt Kaliforniá­ban és Texasban, mindenütt egy hétig. Amíg ő nem volt otthon, kamaszlánya vigyázott a többi gyerekre, de Newlinnek lelkifurdalása volt, amiért elhanya­golja a családját.

- Rengeteg időt fel kellett áldoznom, amit a gye­rekeimmel tölthettem volna - mondja. - Lemarad­tam az évnyitókról, a focimeccsekről, a szurkolókó­rusról. Nem lehettem cserkészvezető. De elhatároz­tam, hogy megcsinálom ezt a munkát. El kellett tar­tanom a gyerekeimet. Ez hajtott.

A mélypont akkor következett be, amikor hat hó­napja dolgozott az életben. Betörtek a házába, és mindent elloptak. Úgy látszott, hiába dolgozott olyan keményen hónapokon át.

- Valószínűleg életem egyik legszörnyűbb pilla­nata volt - sóhajt Newlin. - Az összeomlás szélén álltam. Roncs voltam. Övsömöröm lett. Folyton sír­tam.

De megtalálta a menekülést a kemény munká­ban. Egy pillanatig sem lazított, szorgalmasabban dolgozott, mint valaha. Annyira belemerült a mun­kába, hogy valósággal ugrott egyet, amikor egy na­pon felhívták a Reliv székházából.

- Gratulálunk - mondták neki. - Elnök-igazgató lett.

Newlin elérte a havi nyolcezer dolláros jutalékot, ami eljuttatta ~ társaságon belül elérhető legmaga­sabb szintre. És mindezt összesen tizenegy hónap után.

- Még sose voltam ilyen büszke és boldog! - em­lékezik. - Ugráltam és sikoltoztam. Ezért dolgoz­tam. Keményebben hajtottam, mint bárki más.

Ma Newlin több mint százezer dollárt keres éven­te. De még most sem akar pihenni a babérjain. Az a célja, hogy havonként keressen ennyit.

- Többmint három éve vagyok a hálózatos ter­mékforgalmazásban, és azóta egyetlen percet sem pihentem - mondja. - Senkitől se várom, hogy ilyen keményen dolgozzon vagy ekkora áldozatokat hoz­zon, mint én, ha egyszer nem akar annyit, mint én. De én mindent akarok, és tudom, hogy meg is sze­rezhetem.

7. jellemvonás:

Hihetetlen kitartás

Sok hálózati piacszervező hangoztatja, hogy az MLM sikerének a kulcstényezője a kitartás. Minden más tulajdonság idővel megszerezhető vagy megta­nulható. De ha meghátrálunk az akadályok előtt, sem a kemény munka, sem a pozitív hozzáállás, sem a vastag bór, sem a lelkesedés, sem a bőkezűség, sem a taníthatóság nem fejtheti ki csodálatos